Az Új Zordon

Regina:
A körülöttem kavargó sötétséget figyeltem és attól tartottam, hogy mindent elveszítek.
- Mi történik? - Kiáltott valaki, hirtelen még a hangját sem ismertem fel.
- A sötétség megtalálta, hogy kiből csinálhat leginkább gonoszt. Én vagyok az - kiáltottam vissza elkeseredetten és éreztem, hogy könnybe lábad a szemem, ahogy Robinra nézek.
Emma szalad felém, a kezében a tőrrel, szinte már azonnal tudtam mire készül.
- Nem, Emma ne tedd ezt, Henrynek szüksége van rád!
- Ahogy rád is! - Szembeállt velem, minden erőmet összeszedtem, hogy áttörjek a sötétségen és kifeszítsem az ujjai közül a tőrt.
- Nem, hagyom, hogy feladd a boldogságodat! Killian boldogságát... - vetettem könnyes pillantást a kalózra. Tudtam, mivel jár, hogyha, én leszek a Zordon. Vagyis, sejtettem, hogy ugyanolyan eszelőst csinálhat belőlem, mint Goldból.
- De Robinnal annyira megérdemlitek már a boldog befejezést! - A tőr után nyúlt, a keze nyomán megtört az engem körülölelő sötétség. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Még nincs vége, Emma. Te vagy a Megmentő, tudom, hogy megtaláljátok a módot, hogy visszahozzatok! - Átöleltem, azután megfordultam és a sötétség erejével küszködve Robinhoz szenvedtem magamat.
- Kérlek, bocsáss meg, de meg kell találnod a sötétségben, megint. Keress meg és ébressz fel a legújabb rémálmomból! - Hosszú csókot leheltem az ajkaira, ez pedig sós könnycseppekkel keveredett, azután hátraléptem és felemeltem a tőrt. 
Rémültem figyeltem, ahogyan a sötétség indái a tőrön át a karomat is körbefonják, azután az egész testemet. És mielőtt eltűntem a sötét ködbe burkolózva, még láttam, ahogy a földre hullik a tőröm, rajta a nevemmel:
Regina Mills

Robin:
Láttam ahogy Reginát körülveszi a sötétség . Megjött Emma kezében a tőrrel és láttam Regina arcát. Tudta mit akar. Hallottam ahogy megakarta győzni Reginát hogy ne tegye. Könyörgött, próbálta Henryvel meggyőzni és velem , a MI szerelmünkkel. Odament ,hogy átölelje és hírtelen kikapta Emma kezéből a tőrt, nyúlt utána de a sötétség közbeavatkozott és ellökte Emma kezét a tőrtől. Éreztem  nincs sok hátra nem fogom sokáig látni őt akit alig kaptam meg és máris elveszítettem . Odajött hozzám és azt mondta bocsássak meg . Ekkor könnybe lábadt a szemekkel néztem ahogy  minden erejét összeszedve odajött és megcsókolt. Az arcomról két könnycsepp a földre esett , ebben a pillanatban Regina eltűnt a sötétségben. Földre roskadtam és felkiáltottam:
-Megtalállak és legyőzzük a sötétséget együtt !-,majd Emmáék  körém gyűltek és vigasztaltak. Emma Mary Margaretékhez fordult és remegő hangon így szólt:
-Azonnal csinálnunk kell valamit! Nem hagyhatjuk hogy újra gonosz legyen!-ekkor én felálltam és dühösen hozzájuk szóltam:
-Gyertek velem van egy ötletem!-Megyünk Zelenához!-mire Emma
-De hát minek ?
-Míg Zőrgőből a sötétség kihozta volna az Inas ott jártunk nála és megajándékozta Reginát a fekete tündér pálcájával , ami képes az egyik világból a másikba vinni. De csak egy olyan varázsló tudja használni aki mindennél jobban hisz magában! Regina ki is próbálta de nem hitt eléggé magában ahhoz hogy a kaput megnyissa. Emma te velem jössz! David te és Hook hívjátok Henryt a törpéket és Belle-t  a Nagyi fogadójába. Emmával mi is megyünk amint tudunk!
-Emma te menj a lakásunkba és az ebédlőben van egy laza deszka . Emeld fel , Regina bűbájt vetett köré hogy rossz kezekbe ne kerüljön de te, egyedül te kitudod venni. Én megyek és hozom Zelenát.
A korházban :
-Azonnal nyissa ki az ajtót!
- Igenis!- mondta az ápoló meglepődve.
-Zelena velem kell jönnöd és segítened kell.
-Miért mi történt? –kérdezte meglepődve. Mire én:
-Útközben elmondom!
Késöbb.
-Szóval mi is történt ?- kérdezte még mindig meglepődve.
-Reginát bekebelezte a sötétség és ha nem akarod hogy ő legyen minden idők legnagyobb és legveszedelmesebb Zordona akkor segíteni fogsz!-meghökkenten bámul felém ,láttam rajta hogy köpni nyelni nem tudott.
Zavarodottan mondja -Ne-em én sem szeretném!
Míg odaértünk volna megkérdezett engem.
-De mivel is tudok én segíteni?
-Egy pálcával. A fekete tündér pálcájával egy átjárót nyitsz az Elvarázsol Erdőbe mert tudtommal ott van a Zordodnok kriptája és amikor egy új Zordon lesz mindig ott jön létre.
Odaértünk a fogadóhoz és Zelenáró levettük azt a karperecet ami elvette a varázslatát. Zelena megidézte az átjárót de nem az elvarázsolt erdőbe hanem Ózba.Emma kikapta a kezéből a pálcát és a csuklójára vissza rakta a karperecet majd így szólt :
-Nem fogsz átverni minket. Ekkor Emma felemelte  a pálcát és megbűvölte a tornádót ami remélhetőleg az Elvarázsolt Erdőbe fog vinni.

Regina:
Úsztam a sötétségben és féltem. Féltem, hogy elvesztem mindazt, amit megszereztem és féltem, hogy újra magot vet bennem a sötétség. Azután csend. Néma űr vett körül, de éreztem, hogy belül megremegek. Anyagtalan masszaként terültem el a széf ajtajánál, mielőtt újra megtestesültem.
Körbenéztem; biztosan nem Storybrooke-ban vagyok. Zöld vett körbe és csend volt. Magamra néztem és felvontam a szemöldököm, ahogy végignéztem a durva köpenyen, amit viseltem.
- Mi a franc van rajtam? - kiáltottam fel, azután csettintettem, mire visszakaptam a régi önmagamat. Hosszú fekete ruhát viseltem, olyat mint régen, mikor létrehoztam az első átkot. 
- Nyáhááhá - hallottama  vihogást a hátam mögül. Megperdültem és döbbenten vettem észre, hogy Gold, vagyis Rumplestiltskin áll mögöttem.
- Gold?
- Nem igazán, kedveském, ez csak egy aközül, aki vagyok. De lehetnék bármelyik másik Zordon is. Csupán úgy gondoltam jobb, ha olyan alakban látsz, amit ismersz.
- Hagyj békén! Nem érdekelsz - fordultam meg, azután a körülöttem lévő fákat kémleltem. - Hogyan juthatnék haza... - tűnődtem és elindultam a fák között, amikor előttem bukkant fel megint.
- Gondolom, már rájöttél, hogy én idebenn vagyok - kopogtatta meg a fejemet, mire lecsaptam rá, de a másik oldalamon tűnt fel megint. - Én vagyok a Zordon, aki megtanít elfogadni a benned élő sötétséget. És akkor sokkal erősebb leszel. - A szememet forgattam.
- Hagyjuk ezt, nem válok újra azzá, tudom kontrollálni a sötétségemet. 
- És ha azt mondanám, hogy segítek bosszút állni Hófehérkén?
- Nem kösz, már minden rendben van. Az egyetlen vágyam, hogy visszajussak a fiamhoz és Robinhoz - legyintettem és tovább sétáltam egyre beljebb az erdőben.

Robin:
Hírtelen megtorpantam amint láttam a tornádót felénk közelíteni, majd felkapta a házat és reménykedtem. Reménykedtem hogy oda kerülünk ahová kell hogy kerüljünk .Hallottam ahogy a tornádóban csapkodnak a villámok és mennydörgött,majd egy nagy csattanás és semmi. Síri csend volt. Lassan mindenki felállt. Kinéztünk és egy erőben találtuk magunkat. Az Elvarázsolt Erdőben. Felcsillant a remény hogy megmenthetjük Reginát, majd Belle-hez  fordultam és megkérdeztem:
-Belle, úgy tudom hogy amikor Regina megtörte azt átkot Pán Péter átka miatt és Rumple megmentett minket Pán Péter megölésével és a saját halálával ti itt feltámasztottátok. Igaz ez ?
- Igen - mondta Belle.
- És tudod hogy merre van a Zordonok kriptája?
- Igen , de remélem jól emlékszem mert az elég régen volt.
- Nem baj. Te vagy az egyetlen esélyünk.
- Ez nem teljesen igaz Robin!-mondta Emma.
- Miért is ? –kérdeztem
- Azért mert amíg eljöttem volna tőletek beugrottam Gold boltjába és kereső bájitalt kerestem.
- És kaptál?
- Persze. Nehezen de megkaptam és amikor elmentem hozzátok elhoztam Regina kedvenc nyakkendőjét.
- Remek akkor csak…
- Akkor csak rá kell önteni a szert és mutatja is az utat hogy merre van Regina. - Vágott a szavamba
És akkor követtük a sálat. Gyalogoltunk vagy 10 mérföldet mire egy magas fekete hajú fekete,cifrás,mintás ruházatú nőt láttunk ellőttünk és a nyakkendő is leesett a földre a háta mögött. Mind tudtuk hogy ki az.

Regina:
Lépéseket hallottam magam mögött,  ezért egy tűzgolyót formáltam és megfordultam, azonban ismerős alakokat láttam közeledni, ezért eltűntettem azt, de a szemem sarkából ismét Rumplestiltskint láttam meg, hallottam, hogy vihog.
- Csak visszafognak, vedd észre!
- Fogd be! - kiáltottam.

Robin:
Láttuk ahogy kezdett megfordulni. Ijesztő volt amilyen gyorsan fordult,mintha nem is a megjavult Reginát láttuk volna hanem a Gonosz Királynőt. Majd ami után észrevette hogy kik vagyunk visszafordult és azt kiáltotta hogy: Fogd be!
Én közelebb mentem és mondtam a többieknek hogy maradjanak itt szólok ha jöhetnek. Reginához léptem.
- Jól vagy? Minden Rendben?

Regina:
- Robin! - A szemem könnybe lábadt, amint megláttam őt. - Jól vagyok, ez csak ez a Zordon dolog. Jobb, ha nem tudod, milyen ez. De túl leszek rajta, nem hagyom, hogy a sötétség újra elragadjon!
- Anya! - Henry rohant felém és átölelt. Azután végigmért alaposan. - Ilyen ruhákat hordtál az elvarázsolt erdőben? - Felnevettem és csettintettem, mire egy fehér, csuklyás, fűzős ruha volt már rajtam.
- Én vagyok az. - Robinra néztem. - Hogy találtatok meg?

Robin:
-Az most nem fontos csak az hogy megvagy.- ezután szorosan átöleltem.Ezután jöttek Emmáék.Annyira, de annyira örült nekik. Emma átölelte majd sorra a többiek.Közbe beszélgettek,mire lódobogásra figyeltem fel.

Regina:
Épp Emmával beszéltem, megköszöntem megint, hogy próbált segíteni, azután lódobogást hallottam. Mindannyian a hang irányába nézünk és hamarosan felbukkant egy csapat lovas, élükön egy felcicomázott, sötéthajú férfi aki széles mosollyal az arcán köszöntött minket.
- Már vártunk rátok! Hadd mutatkozzam be, Arthur király vagyok Camelotból! - Tátva maradt a szám, fogalmam sem volt róla, hogy ennyire közel voltunk Camelothoz is. A kezemben tartott tőrt, ösztönösen az övemen lévő szütyőbe csúsztattam. Még mindig susogást hallottam a fülemben, valami azt súgta, nem bízhatunk Arthurban.
Figyeltem, ahogy Hófehérkéék elbeszélgetnek a királlyal, azután az felajánlotta, hogy menjünk vele, szívesen vendégül lát minket. Legszívesebben teleportáltam volna, de mivel eddig jobban hallottam Rumplestiltskin hangját a fejemben, amikor használtam a varázserőm, most ezt inkább nem tettem. A király lovakat adott nekünk és lóháton követtük őket Camelotba.

Robin:
Amikor megláttam a palotát, hú ahhoz foghatót még nem láttam.Gyönyörűen ki volt díszítve, nagy tornyok voltak felhúzva és gyönyörűen lebegtette a zászlóikat a szél. Majd megálltunk a kapu előtti hídnál.
-Legyetek üdvözölve Camelotban!
Mindenki tátott szájjal nézett szét.
-Gyertek, tudom miért vagytok itt. - mondta örömteli hangon Arthur. - Elviszlek Merlinhez!
Erre összenéztünk mind, hogy végre elérjük utunknak a célját!
Ám egy fa elé vezetett.
- Arthur! Ez lenne Merlin? Egy fa? - mire nekiugrottam.
- Ne! - kiabálta Emma. - Nem éri meg!
Majd Henry odament Reginához mert látta hogy neki sem tetszik a dolog és hogy tervez valamit!